Dublin, 2019. július 10.

Ma nem csináltam külön délelőtti kirándulást, mert 10-től egy közös városnéző túrán vettünk részt.

Finnigan, az idegenvezetőnk igazi tipikus ír fazon volt, ráadásul gyönyörűen beszélt, így szerencsére sok mindent megértettem.

Beszélt nekünk az 1916-os húsvéti forradalomról, így megtudhattuk, hogy az általunk annyira megkedvelt St. Stephen’s volt a felkelés egyik fontos színhelye.

Megnéztük a parlament épületét, megtudtuk, hogy az ír miniszterelnök megnevezése ’taoiseach’ – ez egy ír (gael) szó, azért nevezik így, hogy véletlenül se lehessen összetéveszteni az angol ’prime minister’-rel. Az írek egyébként nagyon büszkék a nemzetiségükre, jó értelemben véve nacionalisták. Először meglepett, de most már hozzászokta, hogy az utcanevek angolul  és gaelül is ki vannak írva, illetve a buszokon is mindkét nyelven bemondják a megállókat.

Voltunk a Merrion Square-en is, természetesen mindenki fotózkodott Oscar Wilde szobránál. A könyvtár épületénél Yeats-ről elmondta az idegenvezetőnk, hogy nemcsak nagy költő, hanem nagy hazafi is volt. A séta végén – bár ez valószínűleg nem volt betervezve- egy tüntetésbe is belefutottunk: farmerek és szimpatizánsaik tüntettek a jogaikért.

Délután folytatódtak a prezentációk, és az eddig tanult appok használatát gyakoroltuk, illetve a Power Director nevű alkalmazás segítségével saját rövid videofilmeket készítettünk.

Este a magyar csoporttársaimmal egy templomi koncertre mentünk el. Dublin egyik legszebb templomában, a Christ Church-ben egy kanadai szimfonikus zenekar adott ingyenes koncertet – fantasztikus volt. – Előtte viszont ízelítőt kaptunk az egyébként is roppant változékony dublini időjárás kellemetlenebbik arcából: bőrig áztunk! Az esernyő a tengeri szélben tényleg semmit sem ér, az esőkabát már valamivel többet. A jókedvünket azért az eső sem moshatta el, a koncert előtt még egy jót sétáltunk, megnéztük a Dublin Castle-t, a várat is.